Szeretnéd felfrissíteni ismereteidet Erdély történelméről az 1940–1944 közötti időszakból? Erdély mindig is soknemzetiségű régió volt, ahol ma is románok, magyarok, szászok, svábok, zsidók és cigányok élnek. A Pokoltó a 20. század irodalmi tanúságtétele: egy olyan regény, amelynek cselekménye két történelmi korszakban játszódik – a második világháború idején és az 1977-es pusztító földrengés idején. A szerző nagy sikerrel ötvözi a valóságot a képzelettel, úgy, hogy a történelmi események és néhány szereplő hitelesen tükröződnek. A történet gördülékenysége érdekében egy narrátort is kitalál, akinek a nevét csak a 72. oldalon tudjuk meg.
A narrátor jelene az 1977-es Bukarest, de emlékeiben visszatér az 1940-es Szilágysomlyóra, amikor a román hadsereg csapatai kivonulnak a térségből, helyüket pedig a magyar csapatok veszik át. Abban az időben a narrátor még gyermek, akit az édesanyja elhagy, és egy hölgy gondjaira bíznak, aki a Pokoltó fürdő-komplexum vezetője. Itt ismeri meg későbbi férjét, és itt barátkozik össze Somlyói Eller Gizellával, az akkori idők egyik igazi újságírójával.
A cselekmény helyszínéül Szabó Róbert Csaba Szilágysomlyót választotta, azt a várost, ahol kamaszéveit töltötte. Újraéleszti a Pokoltóhoz kapcsolódó legendákat, egy olyan tóról, amelynek neve tökéletesen illik a könyv címéhez. A szereplők ezen a vidéken zajló történelmi eseményeken haladnak végig: a második világháború kezdetén, a zsidók deportálásán, a kolozsvári légitámadáson és az ipp-i mészárláson.
A cselekmény másik helyszíne az 1977-es Bukarest. Egy házaspár válni szeretne, ám a válás a kommunizmus éveiben bonyolult folyamat volt, amely találékony megoldásokat igényelt. Ezt követően tanúi leszünk az 1977. március 4-i földrengésnek, amelyben több mint ezer ember vesztette életét.
Volt alkalmam találkozni a szerzővel egy Brassóban szervezett könyvbemutató alkalmával. A regény kulisszatitkairól szóló történetei nagyon meghatóak voltak. Számomra a Pokoltó egy csepp történelem, amelyet egészen másképp mesélnek el, mint az iskolai tankönyvekben. Úgy gondolom, hogy a háború, ha az emberek sorsán keresztül mesélik el, nem pusztán számok és statisztikai adatok formájában marad meg az olvasók emlékezetében, hanem érzelmekként és egy vágyként, hogy többet megismerjünk belőle.
Ajánlom ezt a könyvet felnőtteknek és mindazoknak, akiket lenyűgöz a történelem, különösen azoknak, akiket az 1940–1980 közötti időszak érdekel.
Nika Iza, Brassó, 2026 március.
