Magányos fiatal volt, aki kimaradt a ’60-as–’70-es évek hangulatából, a rock and roll őrületéből. Ebben az időszakban a színészetre, a színjátszás technikáira összpontosított, és a saját útját járta. Támasza az alkohol volt, amely segített abban, hogy magabiztosabbnak érezze magát és könnyebben megtanulja a szövegeket, ugyanakkor a házassága és több baráti kapcsolata felbomlásához is hozzájárult. Aztán 1975. december 29-én, délelőtt tizenegykor megszűnt az ivás utáni vágya, és ettől a ponttól kezdve az élete gyökeresen megváltozott. Minden szerep, amelyet elvállalt, lehetőséget adott számára a szakmai fejlődésre és arra, hogy jobb emberré váljon. Minden színházi darabban és filmben kapcsolatot talált a saját életével, és nagy odafigyeléssel formálta meg a karaktereit.

A könyv olvasása közben nagy örömmel fedeztem fel kulisszatitkokat a kedvenc filmjeimről (Napok romjai, A bárányok hallgatnak, Az ősz legendái, Törés, Ha eljön Joe Black, A két pápa, Hannibal), és arra ösztönzött, hogy más filmeket is megnézzek, amelyekben szerepelt.

Anthony Hopkins önéletrajza optimizmussal, pozitív gondolatokkal és a fiatalabb generációnak szánt életleckékkel teli könyv. Bár nem célja tanító jellegű beszédeket tartani, én mégis bátorításként, egy tapasztalt ember bölcs gondolataiként éltem meg, aki sokat látott és sokat átélt. Mindannyiunk számára inspiráció, hogy megtanuljuk, miként válhatunk igazán jóvá abban, amit csinálunk, és hogyan lehetünk napról napra egyre jobb emberek.

Nika Iza, Brassó, 2026 április.