Mi marad egy kapcsolatból, amikor az emlékek lassan eltűnnek? Izumi számára a válasz fokozatosan bontakozik ki, ahogy felfedezi édesanyja, Yuriko titkos életét. A puzzle darabjai lassan a helyükre kerülnek, a gyermekkori emlékfoszlányok új értelmet nyernek, és végül a szeretet, az elfogadás és a megbocsátás marad.
Izumi és felesége, Kaori gyermeket várnak. Mivel apa nélkül nőtt fel, Izumi azon gondolkodik, vajon milyen szülő lesz belőle. Eközben a saját édesanyjával való kapcsolata az évek során havi látogatásokra és felszínes beszélgetésekre korlátozódott.
Minden megváltozik, amikor kiderül, hogy Yuriko demenciában szenved, és napról napra egyre többet veszít az emlékeiből. Izumi egyre gyakrabban látogatja édesanyját, míg végül elérkezik a pillanat, amikor egy Alzheimer-kórban szenvedők számára kialakított otthont kell keresnie számára.
Édesanyja holmijai között talál egy naplót, amely abból az évből tartalmaz bejegyzéseket, amikor Yuriko rejtélyes módon eltűnt Izumi életéből. Ahogy olvasni kezdi ezeket az oldalakat, lassan felfedezi annak a nőnek egy másik arcát, akiről azt hitte, hogy ismeri.
Yuriko emlékezete egyre inkább elhalványul, de a zongorázás képessége megmarad. Izumi gyermekkorának bizonyos emlékei pedig akkor is élénken megmaradnak, amikor a jelen lassan kezd széthullani.
A száz virág az anya és fia kapcsolatáról, az eltűnő emlékekről, de leginkább arról szól, mi az, ami az emlékeken túl is megmarad. Megtanít elfogadni az idő múlásával járó változásokat, türelmesnek lenni a szüleinkkel, és megpróbálni nemcsak olyannak megismerni őket, amilyennek most látjuk, hanem olyannak is, amilyenek azelőtt voltak, hogy szülőkké váltak.
Nika Iza, Brassó, 2026. szeptember.
