Ha az emberek klónozása legális lenne, hogyan kellene bánnunk a klónokkal? Hozzászoktunk a science-fiction filmekhez, a laboratóriumokhoz, ahol klónokat hoznak létre. A japán, 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Kazuo Ishiguro azonban a Ne engedj el című regényében egy sokkal emberibb módját mutatja be annak, ahogyan ezekre a lényekre tekinthetünk.
Kathy, Tommy és Ruth barátok, és az angliai Hailshamben nőttek fel. Ez egy olyan hely, ahol a „másolatokat” felkészítik arra a szerepre, amelyet donorként kell betölteniük. Már születésüktől kezdve arra tanítják őket, hogy büszkék legyenek arra a feladatra, hogy adományoznak, és tisztában legyenek a társadalomban betöltött szerepükkel.
Amikor elérik a felnőttkort, eldönthetik, milyen utat választanak. Lehetnek közvetlenül donorok, vagy először gondozókká válhatnak, majd később donorok lesznek.
Kathy úgy dönt, hogy gondozó lesz. Az a feladata, hogy a már donorokká váltakat ápolja, és elkísérje őket az utolsó adományozásig, amely egyben a végső állomást is jelenti. Először Ruth, majd Tommy is Kathy gondozására szorul, barátságuk pedig egyre mélyebbé válik. Sokat mesélnek a Hailshamben töltött évekről, és a tanáraiktól kapott apró gesztusok, félig kimondott információk egyszer csak értelmet nyernek, és összeállnak, mint egy puzzle darabjai.
A Ne engedj el egy olyan sci-fi regény, amely néhány alapvető kérdés köré épül: Mit jelent embernek lenni? Mi a lélek? Mi az egyén szerepe a társadalomban?
Nika Iza, Brassó, 2026. Június.
